A kocsi története Magyarországról indult, és bejárta az egész világot. A
középkorban kezdetben alig használták személyszállításra, a lóháton
utazó udvar után egész szekér-karaván kígyózott. Országunkban az 1400-as
években feltűnt a legtöbb európai szekértől különböző, három ló
vontatta utazó szekér, melyen heten-nyolcan is nekivághattak a hosszabb
utazásnak. A könnyű anyagból készült jármű hátsó kerekei magasabban
voltak, mint az elsők, bőrsátorral befedett utastere és a sík vidék
kényelmes pihenést biztosított az út során.
Maga a „kocsi” szó a
Komárom-Esztergom megyei Kocs község nevéből ered, ahol az első igazi
kocsi-műhely működött.
|
 |
Köztudott, hogy Mátyás király idején a Budáról
Győrön át Bécsbe vezető postakocsi vonal egyik jelentős pihenő és
feltöltő állomása volt ez a kis település – így indult meg az ún.
„kocsi-i szekér” diadalmenete. A magyar találmány előnyei – könnyedség,
rugalmas alkalmazkodás az útviszonyokhoz, kényelem, tartósság – gyorsan
nélkülözhetetlenné váltak Európa útjain és városaiban. Ebből az
alaptípusból készült megannyi új alkotás: hintók, konflisok, kupék,
landauk, divatos, praktikus, szívós közlekedési eszközök, melyek örökre
nyomot hagytak az utazás történetében. A kedves látogató ezekből láthat
egyedi válogatást.
A bejáratnál a múlt korok lovagjai és fegyvereik fogadják, a
kiállításban pedig olyan kocsikat láthat, melyeknek történetük van. Egy
bátor orosz tanárról, aki az orosz frontról megszökve egy kis talyigán
vergődött haza, egy gazdáról, kinek legféltettebb kincse egy szénás
szekér volt, bátor falusi tűzoltókról és tetteikről, gazdag urakról és
űrnőkről akik fontosnak tartották gazdagságuk kifejezését, módos
parasztokról, akik hajnalban indultak útnak, hogy bejárják birtokukat,
és persze kis úrfiakról és kisasszonyokról, akik a tél havas lejtőin
csúszkálva élvezték a gyermekkort. A csendes nézelődés során a
kedves látogató elmerülhet az elmúlt századok életében, megfeledkezve
világunk száguldó valóságáról. Kellemes időtöltést kívánunk!
|
 |